Ötleteink szülőhelye – agyunk csapatjátéka?!



Warning: in_array() expects parameter 2 to be array, string given in /home/elmenyfestok/public_html/wp-content/plugins/facebook-button-plugin/facebook-button-plugin.php on line 300

Warning: in_array() expects parameter 2 to be array, string given in /home/elmenyfestok/public_html/wp-content/plugins/facebook-button-plugin/facebook-button-plugin.php on line 303

Gyakran hallom, hogy a legjobb ötletek a leglehetetlenebb helyzetekben születnek és egy pillanat alatt szertefoszlanak, viszont az a pillanat kristálytiszta, szinte megfogható, érezhető.

Milyen jó lenne ezeket a pillanatokat tudatosan előidézni! Vajon van erre mód? (egy későbbi bejegyzésben tervezem, hogy erről is írok)
Miért ilyen lehetetlen helyzetekben érkeznek a régóta rágott, minden lehetséges oldalról körüljárt kérdéseink?

A titok a szemünk előtt és a fejünkben van biztonságban, alaposan elrejtve, ahogy az leggyakrabban lenni szokott. 🙂

Ötletvarázslat

Ötletvarázslat

Nem másról van itt szó, mint a két agyfélteke közötti feladatok megosztásáról.
A szerepek itt is le vannak osztva, ahogy más szerveinknél is. Nem kell tudatosan odafigyelni a működésükre, hiszen teszik a dolgukat. Érdemes viszont ismeretet szerezni róluk, megfigyeléseket végezni, hogy igény esetén az eszköztárból könnyedén hasznosítható ötletek születhessenek.

Mindenki tudja azt, hogy a jobb agyfélteke a kreativitásért, az érzelmekért, a bal agyfélteke a logikus gondolkodásért felel.

A logikus gondolkodás a tanult folyamatokat jelenti elsősorban, ennek segítségével hozzuk meg az automatikus döntéseinket (ilyesmikre is gondolok: hogy mit vegyek fel ma reggel, hogyan mosom meg a fogam, melyik kezem nyújtom előre, ha valaki kézfogásra nyújtja felém a kezét?). Ha úgy tetszik ezek a tanult szokásaink.

A jobb agyfélteke alkot! Nem a részletekre koncentrál, hanem az egészet veszi figyelembe (megérez, képeket lát, hangokat hall) és ennek az áttekintő (stratégiai) képnek megfelelően hoz létre új dolgokat. Telítve van érzelmekkel, színes, szagos itt az élet mondhatnánk.

Igen, és nem.

Az életünk a kettejük együttműködéséből áll össze. Innentől ez már csapatjáték! vagy házasság?
Mindannyian tudjuk azt is, hogy csapatot irányítani, csapatban játszani legyen szó valóban ?játékról? vagy munkahelyi környezetről, mindenkinek megvan a ráosztott vagy felvett szerepe, ahogy jellemzően viselkedik, reagál helyzetekre.
Nincs ez másként a jobb és bal agyféltekénk esetében sem.
A képzéseken mindig el szoktam mesélni (ha épp izgalmamban nem felejtem el :-)), hogy a bal agyfélteke csapatjátékban olyan, mint egy állandóan beszélő, mindenben saját magát okosnak képzelő – 95%-ban jogosan -, tolakodó, nyomakodó valaki (Horány?). Számára az a természetes, ha ő adja a választ, ha ő van folyamatosan szem előtt. Ami az esetek jelentős részében helyénvaló, hiszen a mindennapi ügyeink intézése és felügyelete Horány területe. Horány működik jól az iskolai rendszerünkben, ő viselkedik kifogástalanul a munkahelyi környezetben. Horány a HR-esek álma: jól kategorizálható, pontos teljesítményt nyújt.
A jobb agyfélteke (Luszinda?) pedig, olyan mint egy szégyenlős lány, aki nem tolakszik ?csak? van és teszi a dolgát – alkot. Ezt az alkotást pedig meg is osztja velünk, ha Horányt rá tudjuk bírni arra, hogy teret engedjen Luszindának. Hogyan is lehet ez megtenni? (később ígérem erről is írok majd)
Jól látszik Horány és Luszinda sajátosságaiból, hogy mindkettőjükre szükség van a jó teljesítménykehez, a teljes élethez, akkor is, ha nem művészként szeretnénk érvényesülni, hanem szakemberként, jogászként, vezetőként, anyaként a hétköznapokban.

Te is találkoztál már ezekkel a Horánymentes pillanatokkal? Téged hol, és hogyan értek utol?

Related Images:

Szólj hozzá!

hozzászólás