No pánik, ha együtt festünk!


Közös festés (1)

Megszületett az ötlet, hogy fessünk közösen valami csúcsszuper garfikát a falra. 

Ehhez elég gyorsan társulnak a belső parák

  • óvodás koromban pálcikaemberig jutottam.
  • nincs kreativitásom ilyesmihez 🙁
  • hogy csinálnék én ilyen bensőséges dolgot a munkatársaimmal?
  • nem vagyok már gyerek, hogy ilyesmivel töltsem az időm.
  • ….
  • ….

Miért helytállóak ezek a gondolatok?

Azért mert valóban így gondokodsz magadról, a képességeidről és a kapcsolataidról (most).

Nincs ebben semmi különös.

A munkatársaiddal teljesen más a találkozási felület a hétköznapok során – gyakran vannak súrlódási felületek, amit mindenki a maga módján old meg, majd rohan tovább.

Festésnél nem ez a helyzet. Ott először találkozol saját magaddal, majd észreveszed, hogy kisimult lélekkel egészen más az együttműködés a kollégákkal. Megjelenik az önzetlen segítőkészség, a közös célért való munkálkodás. 

Ez az alkalom nem múlik el nyomtalanul.

A kislábaújját már ez a felhőtlenség betette az ajtónyílásba és a hétköznapokban fog szárba szökkenni: Gyümölcsöző kapcsolatokban, gyorsabb problémamegoldásokban, könnyebb-tisztább kommunikációban. Minden vezető és munkatárs álma! 🙂 

A fal pedig veletek marad.

Minden egyes alkalmommal, amikor elmentek előtte, és ránéztek ha nincs is konkrét gondolat, az érzelem akkor is működésbe lép, és elvégzi a dolgát. 

Hamarosan írok arról, hogyan készülünk fel egy ilyen programra! 

 

Szeretettel, 

Betti

Szólj hozzá!

hozzászólás