A VALÓDI pozitív lábnyom, ahol HIT születik


Az ember nem is tudja, hogy mennyire fontos a HIT (nem, nem a vallásra gondolok). Hanem a bizalomra, az élet jóságába vetett bizakodó elvárásra, a van értelme a cselekedeteimnek magabiztosságára – amíg az el nem vész, vagy hirtelen, megkérdőjelezhetetlenül meg nem jelenik az életében.

Hitem szerint egyre kevesebben, de még mindig túl sokan gondolják, hogy az Élményfestők – Élményfal Projekt csupán a színtérkép alapján történő színezést jelenti, hogy  minek ekkora feneket keríteni egy festésnek és minek vállalni a sok ‘macerát’ a falmunkások felkészítésével.

Amit a Tátra Téri Általános Iskola felkészítésénél és a többi projektünknél is tapasztaltam, hogy itt sokkal, de sokkal többről van szó. Ahol megjelenünk, gyakran hosszú évek fásultságával és hitehagyottságával találkozunk. Rendszerint az intézmények és a kapcsolattartóik nem tudják még akkor, hogy velünk együtt új élet költözik az intézmény falai közé. A projekt előkészítésében is közösen dolgozunk – mindannyian a napi munkánkon felül – , hiszen Közösségi Élményfalat festünk vagy mit ;-D így hamar fény derül, hogy bizony az erőforrások mozgósíthatóak kapcsolattartással, odafigyeléssel, szervezéssel és összefogással. A mi falaink ezekből születnek. Minden egyes új fallal azt bizonyítjuk magunknak és a Világnak, hogy ezek az értékek nem csak léteznek, hanem teremtő erővel is bírnak.

Azt tartják, hogy társadalmi felelősségvállalási programok értéke ott mérendő, hogy milyen tartós változást hoz létre abban a környezetben, ahol megvalósul. Kevés tartósabb felület van a falaknál, ahol a gyerekeink felnőnek és nap, mint nap szembesülnek a segítőkészséggel, az odafigyeléssel, a kapcsolódással.

 

Úgy veszem észre, hogy a falmunkások lelkében is egy ún. belső utazás zajlik a velünk töltött idő alatt.

Az első az értetlenség – hogyhogy nem állhatnak felkészületlenül a feladat elé?! Erre időt kell szánni? Aztán jön a meglepetés, hogy itt bizony nem a hagyományos kiképzés folyik. Bár elmesélem a színek keverésével kapcsolatos tudnivalókat (kielégítve a bal agyféltekét), a lényeg a feladatok elvégzésén van. Nem, nem falfestékkel gyakorlunk, hanem akvarellel, temperával és nem, nem függőlegesen, hanem vízszintesen. Ahogy a baba is előbb megfordul, majd négykézláb járja be a világot végül már két lábra emelkedik és közben tengernyi információt épít be a tapasztalásába. Azért fura ez a tapasztalati úton való tanulás, mert itt egy kicsit mindenkinek magára kell figyelnie, hogy mi is történik benne, körülötte a keze által. A hétköznapokban szigorúan szabályozva megmondja a világ nekünk, hogy mit tegyünk és azt hogyan. Ennek megfelelően az eredmény is rajtunk kívülállónak tűnik. Ezzel az egyéni felelősségről is leesik a hangsúly. Ehhez vagyunk kondicionálva.

A festésnek is van olyan része, ami nem megúszható megtanulandó. A képzésen ebből kapnak a falmunkások kóstolót. Aztán a felfestésen megtapasztalják a másik oldalt: a belepihenést, a zakatoló gondolatok elcsendesedését, az azonnal megszülető eredményt, ami felszabadítólag hat.

Amikor 2013-ban elkezdtem a projekt kidolgozásán gondolkodni nem gondoltam, hogy ilyen komoly eredményeket tudhatunk majd ennek a munkának.

Köszönöm minden résztvevőnek, falmunkásnak, támogatónak (TRILAK, One-Bau Hungary Bt., Biologika Szabadegyetem, Tátra Alapítvány, Pensio 17 Kft., Fekete Katalin, Pesterzsébet Önkormányzata) a hozzánk való jó szándékát! A videó is hamarosan elkészül a nap eseményeiről. Most fogadjatok szeretettel néhány képet. Remélem jól éreztétek magatokat!

Related Images:

Szólj hozzá!

hozzászólás