Rost a látáshoz
A szem alkalmazkodása közelre és távolra nézéshez Eszköztár: A szemlencse és a lencsefüggesztő rostok A szaruhártya és a szemlencse, mint gyűjtőlencsék, fordított állású, kicsinyített képet vetítenek az ideghártyára, ahol a képnek megfelelő mintázatban a receptorsejtek ingerületet keltenek. Az egészséges szemlencse anyaga rendkívül rugalmas.
Amikor közelre nézünk, a gyűrű alakú sugártest izomzata összehúzódik, a lencsefüggesztő rostok ellazulnak, és lehetővé teszik, hogy a szemlencse saját rugalmassága folytán domborúbbá váljon.
A domborúbb lencse erősen töri a fényt, és a közelebbi tárgyakról érkező fénysugarakat gyűjti össze az ideghártyán, rost a látáshoz ezeket látjuk élesen. A sugártest izmainak elernyedésekor a lencse kifeszül, domborúsága csökken, ezért a távolabbi tárgyakat látjuk élesen.
Az üvegtest elváltozásai
A szem működése közelre és távolra nézéskor Szem segédberendezései A szem segédberendezései a könnymirigyek és a szemhéjak. A szemhéjak, valamint a peremükön sorakozó pillaszőrök védik a szemet a mechanikai sérülésektől, segítenek távoltartani a szemgolyó felszínétől a szennyeződéseket.
A folyamatosan termelődő könny nedvesen tartja a szemgolyó felületét, megakadályozza kiszáradását, ezáltal biztosítja az optikai sajátságok, a törőképesség fenntartását.
Ezenkívül a könny elpusztítja az ide kerülő baktériumokat. A könnyet a szemhéjak terítik szét a szaruhártya és az ínhártya felszínén. A folyamatosan képződő könny feleslegét a belső szemzugban eredő vékony könnycsatorna rost a látáshoz orrüregbe vezeti. Ezzel magyarázható, hogy erős könnyezéskor, például sírás alkalmával orrunkat gyakran kell fújni.
