Ahol a bifokális látás történik

Magyarok kutatják a viking hajósok titkát Igaz lehet a ködben is irányt mutató napkövek legendája. Az első összetett szervezetek közé tartozó, százmillió évekkel ezelőtt élt trilobiták némely tekintetben egyedülálló látással rendelkeztek: egyes fajok szemében bifokális lencsék voltak, így közelre és távolra is jól láttak. Őslények trükkjét egy magyar tudós segítségével fejtették meg, a megkövült trilobitaszemek kutatásáról szóló összefoglaló cikk nemzetközi paleontológiai díjat nyert.

Progresszív lencsék – apró remekművek

Benjamin Franklin nemcsak neves államférfi és fizikus volt, briliáns feltaláló is. Rájött például arra, hogy a villám elektromos kisülés, és megépítette az első villámhárítót. Az ezzel kapcsolatos sárkányos kísérletét minden fizikus ismeri.

Gazdasági megfontolásokból ő javasolta először a nyári időszámítás bevezetését, de az optikában is otthon volt, ő találta fel a bifokális szemüveget.

Olyan kéttagú lencsét épített ebbe, aminek az alsó része közelre látott, a felső távolra, így ha a Franklin szemüvegéhez hasonlót a természet már háromszázmillió éve megalkotott.

Így készül a szemüveglencse

A háromkaréjú ősrákoknak is nevezett trilobiták egyes fajainál bifokális szemlencsék fejlődtek ki. Ez az elmúlt évek kutatásaiból derült ki, amelyeket többnyire három tudós végzett: Euan Clarkson, az edinburghi egyetem paleontológusa, Riccardo Levi-Setti, a chicagoi egyetem fizikusa korábban a Fermi-intézet igazgatójailletve Horváth Gábor, az ELTE biológiai fizika tanszékének biofizikusa.

• Így készül a szemüveglencse
• A multifokális műlencsét nem kell megszokni, úgy mint a szemüveget, mivel más elven működik, nem kell tartani attól, hogy nem tud hozzá alkalmazkodni az agy.
• Szemüveg – Wikipédia

Clarkson és Levi-Setti többnyire leletgyűjtésben és -leírásban jeleskedtek, Horváth pedig a leletek biooptikai jellemzőit modellezte. A kutatómunkáról több közlemény is született, és az Arthropod Structure and Development szakfolyóiratban A trilobiták szeme: A legrégebbi fennmaradt látórendszer címmel ban megjelent publikációt nemrég az év paleontológiai cikkének választották.

Minden, amit a progresszív (multifokális) szemüvegről tudni szeretett volna

Ezt a díjat a spanyol paleontológiai társaság alapította, óta nemzetközi zsűri ítéli oda a legjobb őslénytani szakcikkeknek. Az elismeréssel euró is jár, de ehhez a tudományos cikkből egy közérthető, ismeretterjesztő könyvecskét is kell írni.

Rapidus OptikaAll Rights Reserved Website by Marketing Market Multifokális szemüveglencsék Progresszív — multifokális szemüveglencsék Az évek múlásával — ahogyan minden szövetünk — szemünk is öregszik, veszít rugalmasságából. Bár az öregedési folyamatokat megváltoztatni nem tudjuk, modern világunkban a technológia vívmányainak köszönhetően az ezzel járó kellemetlenségek már hatékonyan enyhíthetőek. Erre a célra fejlesztették ki a progresszív szemüveglencséket, amelyek egyidejűleg teszik lehetővé a közeli és távoli látásproblémák korrigálását. Mire jó a progresszív lencse?

Ez és a kiválasztás hosszadalmas procedúrája az oka, hogy a os cikkért Horváthék csak idén vehették át a díjat. Az elismerést egyébként általában dinoszauruszos cikkek szokták nyerni, de a trilobitakutatás legalább annyira izgalmas téma, mint az őshüllők vizsgálata.

Tökéletes látás akár karnyújtásnyi távolságon belül is

A nyertes cikk az elmúlt ötven év tudományos kutatási eredményeit foglalta össze, meglepő felfedezésekkel. Asaphiscus wheeleri trilobita kövülete a kambriumból kép: Wikipedia Megkövült szemek Az ízeltlábúakhoz tartozó, mára kihalt trilobiták semmi közük a ma élő rákokhoz az első összetett szervezetek voltak: a kambriumban jelentek meg bő félmilliárd évvel ezelőtt, és a perm végén, millió éve pusztultak ki.

Ahhoz képest, hogy ilyen régóta nem léteznek, elég sokat tudunk róluk, mivel vázuk jól fosszilizálódott. Ma nagyjából 17 ezer trilobitafajt ismerünk.

Ezek az állatok a földtörténeti ókor kezdetekor több százmillió évig uralták a tengereket, később a páncélos halak megjelenésekor zsákmányállatként is fontos szerepük volt a táplálékláncban persze, igyekeztek elkerülni ezt a szerepet: egyre tüskésebbek lettek, és egyre jobban össze tudtak gömbölyödni, mint például a mai pinceászkák vagy sünök. Mint a pinceászkák kép: Wikipedia Érzékszerveikről is meglepően sokat ahol a bifokális látás történik egyes fajoknak megmaradtak merev, tüskeszerű tapogatóik, amelyekkel a környezetüket figyelték.

Így készül a szemüveglencse ZEISS műanyag és üveg lencsék — minden, amit a szemüveglencsék gyártásáról tudni szeretne A lencse a szemüveg legfontosabb része, nagy szerepe van az optimális látásban. De egy lencse nagy utat tesz meg az előtt, hogy bekerülne a keretébe. Miből készül a lencse? És pontosan mi a különbség a személyre szabott és a tömeggyártott szemüveglencse között?

A trilobitaszemek azért válhattak Horváthék kutatási területévé, mert fosszilizációra alkalmas kalcitot tartalmaztak már a trilobiták életében is. Így eshetett meg, hogy miközben a dinoszauruszok szeméről és látásáról alig tudunk valami biztosat a lágy őshüllőszemek nem kövültek mega tudománynak konkrét és határozott elképzelése van, hogy mivel és hogyan látták a trilobiták a ahol a bifokális látás történik.

Megosztom Minden, amit a progresszív multifokális szemüvegről tudni szeretett volna Az alábbi cikkben szeretnénk tiszta vizet önteni a pohárba és eloszlatni a tévhiteket és félreértéseket ezzel a sokszor dicsért, néha alulértékelt lencsével kapcsolatban. Ezt ne hagyja ki!

Horváth és kollégái a leleteket vizsgálva a szemek alapján három csoportra osztották a trilobitákat. A legősibbek úgynevezett holochroális szemmel nézték az őstengerek fenekét.

Intelligens tervezés X kémiai evolúció-Dr. Marcos Eberlin X Francisco Quiumento

Ez a gömbölyded szem több ezer, nagyon pici kalcitlencséből állt, minden lencse alatt egy-egy fotoreceptor volt. Ez a szem tehát nagyjából úgy működött, mint a mai rovarok összetett szeme. Később az evolúció során a trilobiták szemeiben levő lencsék száma csökkent, méretük viszont nőtt, kialakultak az átmenetinek tekinthető abathochroális, majd a trilobiták Phacopina alrendjében a schizochroális szemek.

Gyakori kérdések

Hibajavítás hullámfelülettel A schizochroális szemlencse kéttagú volt, felső része kalcitból állt, az alsó pedig olyan szerves anyagból, ami nem fosszilizálódott. A kalcitlencse belső határfelszíne hullámos volt, és a kutatók igazolták, hogy ennek a felület alakja éppen megfelel annak, amit a fizikában a gömbihiba-mentes lencsék korrekciós felületeként ismernek.

Vagyis az evolúció ezzel a hullámos felülettel ellensúlyozta azt, hogy a kalcitlencsék növekedésével megnőtt a gömbi hibájuk. Ez a gömbi hiba a korrekciós felület nélkül tökéletlenebb látást eredményezett volna, mert nem lett volna pontos fókusz, a szemlencse torzított volna a széleken.

Felépítettem a ahol a bifokális látás történik trilobita-szemlencsék számítógépes optikai modelljét, amelyben a felső lencsetag kalcit volt, az alsó valamilyen ismeretlen törésmutatójú anyag.